Sartoris Alapítvány - Sartoris Szabó János
Tartalomjegyzék
Sartoris Alapítvány
Sartoris Szabó János
Tervek
Minden oldal

 

Sartoris (Szabó) János

 

Alapítványunk névadójának életrajzáról többet megtudhatunk Keveházi László lelkész úr írásából.

 

"Isten dics?ségére és a közösség hasznára"

 

Sartoris (Szabó) János nemescsói lelkész emlékére
(1695-1756)

Elhunyt nemescsói lelkészeink közül egyetlen egy nyugszik templomunk kriptájában: Sartoris János. A lelkészek hosszú sorára is érdemes lenne egyszer emlékezni gyülekezetünkben, de ma emeljük ki a sorból a templom kriptájában nyugvó Sartoris Jánost.
Nem tévedés a Sartoris név. Akkoriban tudomásunk szerint három-négy Sartorius nev? lelkész, tanító is élt. A latin szó foltozót, szabót jelent. Az eredeti családneve tehát Szabó volt. A többit?l talán megkülönböztetésül írta nevét lelkészünk így: Sartoris.
Gy?rött született 1695 februárjában. Tanulmányait itt kezdte, majd Besztercebányán és Pozsonyban folytatta, valószín?leg az akkor már hírneves Bél Mátyás tanítóját követve iskoláról iskolára. Aztán külföldre készült. Ajánlója ezt írta róla akkor: "Hasznos és szükséges dolgok ismeretére vágyik, jó erkölcs?, szerény és az erény útján jár." 1719-ben iratkozott be a Jénai Egyetemre. Három évi tanulás után Gy?rbe tért vissza és itt kezdi tanítói munkáját. 1725-ben szenteli ?t lelkésszé Krmann Dániel püspök. Gy?ri második papi szolgálata után 1729-ben került Nemescsóra, és itt élt, szolgált haláláig, 1756-ig. Már Gy?rben megn?sült, négy gyermekük született Rumi Judit h?séges társával, de a feln?tt kort csak kett? érhette meg. Egyik lánya Nemescsóban lakott, férje kántortanító volt, majd másutt lett lelkész.
Sokszín? és szerteágazó munkája volt. Lelkészi munkáját is nagy odaadással végezte 27 éven át Csóban. Akkor Nemescsón, mint tudjuk a templom artikuláris volt. Vas megye fele idejárt, de Burgenlandból és Mura vidékér?l is jöttek evangélikusok igehirdetését hallgatni. ? magyar lelkész volt, mellette német lelkész is dolgozott a gyülekezetben. Mindez ismer?s számunkra, csak azt akartam érzékeltetni, hogy olyan id?ben dolgozott itt Sartoris, amikor a nemescsói gyülekezet ennek a legnyugatibb régiónak központja volt.
Irodalmi munkáját is szóvá kell tenni. Nem sorolom fel a kátékat, énekeskönyveket, más kiadásokat, amelyeket ? írt, vagy jelentetett meg. Csak egy példa megint: Arndt Jánosnak, akit a pietizmus atyjának neveznek kiadta könyvét az Igaz Kereszténységr?l, s olyan el?szót írt elé, amit a mai irodalomtörténet is számon tart. Temetésén szenicei Bárány György püspök err?l így emlékezett meg: "Valóban nem vehetünk jó könyvet sem templomban, sem otthon kezünkbe, s?t még gyermekeinknek sem adhatunk, hogy e férfiúról ne tartoznánk Istennek való hálaadással megemlékezni."
Talán mégis a gyermekekkel kapcsolatos munka n?tt leginkább szívéhez. Ebben az akkor sem nagy faluban latin iskolát indított, ami szinte a gimnáziumnak felelt meg akkor. S ezt az iskolát Alumneummal párosította. A latin szó nehezen fordítható, törzse azt jelenti: tartani, nevelni. Volt, aki árvaházként emlegette, ma talán kollégiumnak is mondhatnánk. Ebben az alumneumban egész Dunántúlról, de Gömörb?l és Nyitrából is laktak gyermekek. S hozzá kell tennünk, magyar evangélikus egyházunk történetében ez volt az els? Nemescsón. S hogy mennyire szívén hordozta, egy apró adat bizonyítja: halála után az elszámolás kimutatta, mennyi saját pénze került az intézet fenntartásába.
Ne feledkezzünk meg elöljáróink sorában Sartoris Jánosról, neves lelkészünkr?l, akir?l igazán elmondható, hogy megel?zte korát. S hogyan emlékezünk rá legjobban? Ha ma is és mi is magunkévá tesszük a pietizmus és Sartoris jelszavát, és mindent Isten dics?ségére és a közösség hasznára!