Nemescsó Templomtörténet

 

Nemescsó Templomtörténet

Az apró falvakban a hívek erejükhöz méltó templomot építettek. Fából készítették, kívül-belül besározták, bemeszelték.

Az 1681-es soproni országgyűlés döntése következtében a protestánsok megyénként két-két templomban folytathattak vallásgyakorlatot, és iskolát tarthattak. Vas megyében Nemesdömölk (ma: Celldömölk) és Nemescsó lett az evangélikus artikuláris hely.

Nemescsó vonzáskörzetéhez tartozott a határszéli magyarság, a német és a szlovén lakosság, Kőszegtől Muraszombatig. 1702 előtt 2 oratórium (imaház) létezett.

Egyik a mai templom mellett, fa zsindellyel, - benne fa katedra és oltár. Ez a magyarok számára szolgált. A másikat inkább pajtának lehet mondani, - zsuppszalmával fedett, - oltár helyett az üdvözítő képével és egy fa feszülettel. Itt a német ajkúak hallgatták az igét. Német lelkészük a helységbe költözött. Igehirdető: Joannes Christianus Mérius. 1702-ben a pajta helyett fából építettek imaházat, ám állaga gyorsan romlott.

1761-ben Vasvármegye kiküldte Rusa János esküdtet szemlére.

1776-77-ben, - adakozásból, -fazsindellyel fedték a tetőt. Az újjáépítést folytatni kellett. A sározott falak helyett szilárd falakat építeni. II. József türelmi rendelete meggyorsította a munkálatokat. Az 1781-es rendelet kibocsátásának időpontjára esik a barokk építészet utolsó jelentős stíluskorszaka, a klasszicizáló késő barokk.

Ennek jegyében építették újjá 1784-ben a templomot kőből és téglából, de padlását és fedelét meghagyták. A torony is megmaradt 1879-ig, majd átépítésre került sor, mely nagy erőpróba volt a kis közösség számára.

A templom legnagyobb értéke a szószékoltár, amit három testvér (Csóy Ádám, Gáspár, István) helybeli földesurak, valamint Záborszky János lelkész állíttatott 1713-ban. Az oltár előtti keresztelőkút 1925-b?l való, előtte fából faragott kút volt használatban. A belső munkálatok közel húsz évig tartottak. A kórust 8 tölgyfa oszlop tartja. A gerendázat vörösfenyőből készült (Pinkafő vidékéről). A templom egyszerű, dísztelen, puritán jellegű. Az orgona 1789-ben készült, a kőszegi Klingel József orgonakészítő mester munkája. 1812-ben Dorner Adalbert felújítja, tisztítja, pedállal látja el.

Korábban a templomban temetkeztek, ezért is vették körbe kőfallal. 1789-ben a templom körüli falat lebontották és belőle kanálist készítettek. A régi temetőből előkerült hamvakat ládába gyűjtötték, és levitték a templom alatti kriptába. A kriptát 1738-ban Kosztoláni Gáspár építtette. Összesen 19 halottat temettek ide.