Acsád

 

Acsád

Az Acsádi Evangélikus Gyülekezet tíz emberöltő ideig, azaz 300 éven át élt árnyékban. Pedig ígéretes és szép volt a kezdet. A XVII. század elején Acsád, szinte valamennyi környéken levő településsel együtt, önálló gyülekezet volt. Meszlentől független, saját templommal és lelkésszel. Körmendi János, Regini Márton, Gudor János, Vörös Benedek, Czompos Tamás, Vajda György voltak ebben az időben Acsádon evangélikus lelkészek. Ellenben az ellenreformáció szorításában megszűntek gyülekezeteink. A lelkész és templom nélkül maradtak sorra rekatolizáltak. 300 évvel ezelőtt a Soproni Országgyűlés ún. artikuláris helyeket jelölt ki a környék evangélikusai számára. Ez azt jelentette, hogy Nemescsóra kellett járni az acsádiaknak. A Türelmi rendelet után az acsádi evangélikusok Meszlennel társulva fognak hozzá a templom és a paplak megépítéséhez Meszlenben. Ez azt jelentette, hogy most Meszlenbe kellett járni istentiszteletre, keresztelkedni, konfirmálni, esküdni.

Az utolsó 60 esztendő fordulatokban gazdag volt ugyan, hiszen új iskolát építettek az evangélikusok, amelyet rövidesen államosítottak is.

Két év szorgalmas munkájával pedig 1989-ben elkészült az imaház, melyet Vincze Csaba építészmérnök tervezett. 1990-ben pedig már a harangláb is állt. Ettől kezdve az acsádi evangélikusság nem volt otthontalan, befogadott, hanem volt saját istentiszteleti helye.

Éppen az elvett iskolája után a gyülekezet a rendszerváltás után kártalanítást kapott, mely összegből 2001-2002-ben felépülhetett a gyülekezeti ház, mely szintén jó célt szolgál akár gyülekezeti alkalmak lebonyolításához, akár vendégek fogadására is.