Kőszegdoroszló

 

Kőszegdoroszló

Vidékünkön a reformáció terjedése az 1550-es évek közepét?l nyomon követhet?. A reformált szellemű hitélet fokozatosan nyert teret. Pontosan tudjuk, hogy 1554-t?l K?szegen már nem működött r. katolikus plébános. A k?szegi uradalom 1547-t?l Weispriach János kaboldi báró kezén volt. Weispriach - már bizonyíthatóan - 1541-ben az evangélikus vallást követte, ugyanis vejével Teufel Kristóffal együtt az aláírói között szerepel annak a kérvénynek, amelyet az evangélikus rendek I. Ferdinándhoz adtak be.

A török által elpusztított falu romjain ekkor kezd?dhetett az újjáéledés, szinte bizonyosan állítható, hogy a lerombolt templomot is a betelepített evangélikusok építették újjá.

Az uradalom további tulajdonosai ( a Batthyány-család, a Nádasdy-család és a Széchy-család is) a reformáció pártolói voltak.

A községek plébániáira fokozatosan hívták meg a reformált vallás tanítása szerint prédikáló lelkészeket, vagy éppen az addigi plébánosok fogadták el a lutheri tanításokat.

Batthyány Erzsébet leveléből, melyet 1568. augusztus 10-én fiához - Batthyány Boldizsárhoz - írt , jól láthatjuk, hogy a főurak körében és ezzel összhangban birtokaikon miként is terjedhetett a reformáció.

"... Adja Isten, hogy jó predikátortok volna, akkor az én fiam még az én fiam volna, most nem tudom, kié? Semmi jó ott nincsen, hol az Istennek igéje hirdet?je nincsen. Kérlek, az Istenért, tarts egy jó predikátort; meglátod, megáld az Úristen magadat, jószágodat és minden marhádat, ámen..."

A pösei fára területér?l - amelyhez Doroszló is tartozott - kezdetben K?szegre jártak be prédikációt hallgatni az Ágostai Hitvallást elfogadó hív?k. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Chemetei Bálint és György panaszt emeltek, mi szerint a k?szegiek bántalmazták a panaszosokat, cselédjeiket, amikor K?szegre mentek prédikációra ( a magukkal vitt javakat is elvették t?lük). A panaszra Miksa király intézkedést is tett, kötelezte a városiakat, hogy az elvett jószágot haladéktalanul szolgáltassák vissza.

Ezt követ?en, az 1500-as évek végét?l már Pösén, Szerdahelyen, Bozsokon, Rohoncon, Gencsen, Perenyén, Patyon evangélikus lelkészek működtek.

1633-ig tehát Doroszló a pösei anyagyülekezet filiája volt, majd ekkor a földesúr - Széchy István - engedélyével Doroszló is anyagyülekezetté vált és az egyházszervez? Musay Gergely püspök a K?szegi Esperességbe sorolta. Ismert evangélikus lelkészei: 1633-ban Fabricius Mátyás, 1646-ban Hidegh Mihály, 1648-ban Telekesi Benedek, 1649-1451-ig a k?szegi Szép János, 1656-1658. között Gall János, 1666-ban pedig Nozdrovicenus Pál voltak. Doroszló templomában 1650. január 11-én és 1666. december 14-én tartottak evangélikus zsinatokat.

Az evangélikus és róm. katolikus felekezet között már 1650-ben lehettek nézeteltérések, mert ekkor az evangélikusok templomépítés céljára területet kértek. Az evangélikusok elleni támadás az 1620-as években elkezd?dött. 1621-ben volt a hírhedt csepregi mészárlás.

Vidékünkön a rekatolizációs templomfoglalások sora - Lipót király parancsára 1671-ben - a k?szegi német (Szent Jakab) templom katolikusok általi visszavételével kezd?dött. Ekkor a k?szegiek kénytelenek voltak engedni, hiszen - mint a városi tanács ülésén Simon János mondta - " ha ? felsége a nagy uraktól a nagy várakat elvehette, itt is nagyobbat cselekedhetik".

Ekkor Doroszló temploma még az evangélikusok kezén lehetett, a vidéken - a teljes körű - templomvesztések 1673. november 5-ét követ?en következtek be. Ugyanis ezen a napon vesztette el K?szeg evangélikussága - az általuk épített, ma Szent Imre templomnak nevezett - magyar templomot. 1675-ben pedig a Jezsuita rendet K?szegre telepítették.

Ezt követ?en, tíz évi id?tartamra teljesen megsz?nt a szervezett evangélikus hitélet. A falunk birtokosa - a Széchy család - valószín?síthet?, (amint a történeti részben láthatjuk) gazdasági érdekb?l türelemmel viseltetett jobbágyai lelkiismereti szabadsága iránt. A doroszlói evangélikusok megmaradtak hitükben. 1697-ben Doroszlón a 310 lakosból csak 32 volt a katolikus valláson lév?k száma, ezért a falu templomának helyzete - valójában - tisztázatlan volt ebben az id?ben, ahhoz az evangélikusok jogukat tartották és ezt az ellenfelek valamelyest el is ismerték. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a templom els?, régi harangja még 1828-ban is közös volt a két felekezet között.

1681-ben a Soproni Országgy?lés határozata szerint, a közeli Nemescsót cikkelyezték be, ahol - a Vas megyei Nemesdömölk mellett - az evangélikusok gyakorolhatták vallásukat. A törvénycikkelyr?l - más néven artikulusról - Nemescsó evangélikus gyülekezetét artikuláris gyülekezetnek nevezik.

Ettől az időtől a doroszlói evangélikusok a nemescsói templomba jártak. Gyermekeiket - kilopva a faluból - Nemescsón kereszteltették, a házasságkötéseket is itt áldatták meg, itt gyóntak és vették az Úrvacsorát.

Az iskolás korú gyermekeket viszont a doroszlói katolikus tanító tanította, az evangélikusok hozzájárultak a "katolika tanoda és tanítólak" építéséhez. Erre egy - a nemescsói evangélikus gyülekezet levéltárában lév? - iratban egyértelm? utalás található. A megszabott összeg lefizetése mellett az evangélikus halottakat a szerdahelyi plébános temette el, mivel 1784-ig (!) a csói lelkész nem jöhetett be a faluba.

A Doroszlón meghalt és eltemetett evangélikus híveket a nemescsói templomban harangozták, ez a szokás az 1980(!)-as évek közepéig fennmaradt.

Az artikuláris id?szak els? - Doroszlón végzett - temetési istentisztelete 1784. február 3-án volt, amikor Szakonyi József lelkész Bencze István özvegyét, Kolman Erzsét temette. Sokat elárul a korabeli érzelmekr?l ennek a temetési istentiszteletnek igehirdetési alapigéje, melynek bibliai helyét az anyakönyvez? lelkész a bejegyzésnél feltüntette. (Jelenések Könyve 14,13)

És hallottam egy hangot az Égb?l, amely ezt mondta: "Írd meg! Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugosznak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik ?ket".

Ezt követ?en hol megengedték, hol pedig tiltották a temetéseken való prédikálást. Volt id?, amikor "csak az éneklést t?rték" el. A korabeli anyakönyvbe bejegyzettek szerint, a csói lelkészt a környez? települések plébánosai többször megfenyegették, hogy az "? fárájokba tartozókat egyházi szolgálatban részesíteni ne merje".

A vallási megszorításokon II. József Türelmi Rendelete enyhített. A rendelet megjelenése után Doroszló és Cák közösen szervezte újjá gyülekezetét. A k?szegi és nemescsói gyülekezet közötti ingadozás után a Nemescsóhoz való csatlakozást választották. A doroszlói evangélikus családoknál ett?l az id?t?l kezdve már megtalálhatók a nyomtatott Bibliák, Áhítatos- és énekes könyvek. Ezek közül a Sopronban 1784-ben kiadott " Új Zöngedez? Mennyei Kar " cím? graduált (graduál: énekes és imádságos könyv) napjainkban is ?rzi egy család.

Ebben az id?ben még iskola vagy templom építésére nem nyílt mód, mivel Doroszlón nem volt legalább száz evangélikus család, így a rendeleti feltételnek nem feleltek meg.

A megoldást II. Lipót által az 1791. évi 26. törvénycikkbe foglalt vallási türelem hozta, amelynek hatására a Doroszló-cáki gyülekezet azonnal cselekedett.

1791-ben a doroszlói és cáki evangélikus családf?ket összeírták, mivel kell? anyagi er?vel rendelkeztek, Doroszlón kaptak engedélyt iskola-imaház építésre. Az iratot Mersics János, a helység közös nótáriusa készítette el.

A temet? mellett szerezhettek telket e célra. 1792-ben készült el az épület, amelynek engedélyezési ügyeit Kovács Mihály gondnok és Petrócza (Petrovics) Mihály egyházfi intézték. Az épületet Tatay Pál lelkész szolgálatával a Szentháromság Ünnepe utáni 8. vasárnapon vették használatba.

Az iskola-imaházat épít? - doroszlói és cáki - családfők névsora 1791-b?l (az eredeti listán szerepl? sorrendben):

Az alábbi írás Torda Géza: Kőszegdoroszló története című könyvből származik az író engedélyével.