2. forduló anyaga
2012. október 21. vasárnap, 00:32

Gyülekezettörténeti verseny II.

 

? Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel.?

II. A sarjadó vetés ? a Reformáció magvetése nálunk.

A török pusztítás után szinte biztosra vehető, hogy környékünkön csak Kőszeg városában maradt meg a szervezett egyházi élet. Az ostrom alatt és azt követően Kőszegen Ált Mihály volt a plébános. Kőszeg városa, mivel feltartóztatta a Bécset fenyegető török hadat, a császártól különböző kedvezményeket kapott. A mi szempontunkból a legfontosabbat, szabad kereskedési jogot adott a kőszegi bornak. Így a kőszegi kereskedők a német piacokat járva, hamar megismerkedtek Luther Márton reformátor tanításával. Nyomtatott műveit magukkal hozva először Kőszegen vert gyökeret a reformáció. A volt plébános a városban maradt és maga is lutheránussá lett. Kezdetben a reformáció tanai szabadon terjedtek, hiszen még a Habsburgok között is akadtak, akik azzal rokonszenveztek.

Kőszegen 1547-ben Weispraich János, majd veje Teufel Kristóf lett a zálogbirtokos. Ők már bizonyítottan evangélikusok voltak. Ekkor ők voltak a földesurai Doroszlónak is. Doroszló török pusztítás utáni újbóli betelepítése az 1550-es években indult, a korábban felgyújtott Árpád-kori kis templomát az evangélikusok építettek újjá.

Folyamatosan a környező települések befolyásos urai: a Nádasdyak, a Batthyányiak a, Csoóiak,az Enyingi Török család is evangélikussá lettek. Egy szép levél maradt fenn, amelybe Batthyány Erzsébet, mint édesanya inti fiát Boldizsárt: ? Adja Isten, hogy jó prédikátorotok volna?Semmi jó ott nincsen, ahol az Isten Igéjének hirdetője nincsen?Tarts egy jó prédikátort, - meglátod, megáld az Úristen??

Az 1500-as évek közepén ment végbe a környező falvak újbóli teljes betelepítése, rommá lett templomaikat az evangélikusok építették újjá. A testében - lelkében megnyomorodott nép örömmel fogadta be az anyanyelvén szóló evangéliumi tanítást  nem erőszak, hanem Isten Szentlelke által. A reformációt Nemescsó is Kőszeg példájára fogadta el. A reformáció nem valami varázsütés szerű folyamat volt. Voltak papok és voltak templomok, ahol még a régi római katolikus vallásgyakorlat folyt. Például Pösén, de ennek az anyagyülekezetnek területéről is egyre többen jártak be Kőszegre prédikációt hallgatni. A hívek nyomására az addigi plébánosok vagy felvették az evangélikus vallást vagy pedig elhagyták helyüket és a  falu immár földesúri segédlettel lutheránus papot alkalmazott. 1550-től 1596-ig már Meszlenben, Acsádon, Pösén, Gencsen, Bucsuban, Patyon,  Asszonyfán, Váton, Szilvágyon, Söptén, Perenyében, Csóban, Doroszlón, Rohoncon, Bozsokon, Szerdahelyen, Dozmaton, Nardán, Csatáron, Felsőőrön, Őriszigeten, Városszalónakon bizonyítottan evangélikus gyülekezetek álltak fenn. Falvaink gyülekezeteit Musay Gergely püspök a kőszegi esperességhez tartozónak sorolta be.

Meszlenben talán a híres magyar Luther: Dévay Bíró Mátyás, aki a közeli Sárváron is többször megfordult, talán a bibliafordító Erdősi Szilveszter János, aki Sárvárról gyakorta eljött a Nádasdiak birtokára Csepregbe, éppen Meszlenen keresztül utazóban hintették el a reformáció magvát. A 16. század közepén már elkezdődhetett a gyülekezet élete.

Acsád az Enyingi török család birtoka volt. Az 1599. évi adójegyzék szerint már protestáns lelkésze volt, aki évi 2 forint adót fizetett. Az Enyingi törökök idejében a reformátusok a maguk gyülekezetének tartották, 1618-ban még a körmendi református esperességhez tartozott. Első ismert lelkészük Körmendi János volt, aki előbb Asszonyfán lelkészkedett. Acsádon a gyülekezet elégedetlen volt vele, s a pápai zsinat 1618-ban meghagyta neki, hogy menjen el Acsádról. Hol reformátusnak, hol evangélikusnak vallotta magát, ingatag jellemű, perlekedő és összeférhetetlen embernek írják le. Körmendi távozásával Acsád ismét evangélikus lett, mint eredetileg is volt.

 

Községeinkben mint láttuk a reformáció magvetése jó talajra talált és pezsgő egyházi élet folyt. S mint szintén láthattuk, közben elérték a környékünket is a kálvini reformáció tanai. Fontos teológiai viták zajlottak az úrvacsora kérdésében. A csepregi zsinaton 1591-ben már szétvált a két protestáns irányzat, de a két úrvacsoratant 1595-ben még megpróbálták úgy megfogalmazni, hogy azt az evangélikus és református fél is el tudja azt fogadni. Ennek a zsinatnak a helyszíne pedig éppen a meszleni templom volt. Itt következett be a két protestáns felekezet végleges kettészakadása, itt készült 1595. szeptember 12-én a Meszleni Concordia. Összehívták a Sopron-, Vas-, Zala megyei evangélikus lelkészeket. Ezt a tárgyalást református oldalról Beythe István, evangélikus részről pedig  Reczés János csepregi esperes vezették Több napig voltak együtt, komoly és olykor erős volt a vita. A megegyezés nem sikerült, sőt éppen itt pecsételődött meg a reformáció két szárnyának, akkor már két egyházának is mondható szétválása. Ezt a Concordiát  663 lelkész írta alá! Valószínűleg ugyanekkor fogadták el Meszlenben az evangélikus törvénykönyvet is. Pontosabban szólva nem lehet tudni, hogy ugyanazon, vagy másik gyűlésen.  Ez minden bizonnyal akkor volt már, amikor Beythe ?szomorú búcsúvétele? megtörtént.Ő valóságosan otthagyta a gyűlést, sértve elment. Azért valószínű mégis, hogy a törvénykönyv elfogadása  ekkor történt itt, mert Kincses Pál kőszegi lelkész, aki nem akarta aláírni, 1596-ban már hivatkozik erre a ?meszleni kánonra?. Vidékünkön a református irányzat nem vert gyökeret, kizárólagossá lett az evangélikus vallás.

 

A török veszély elmúltával az 1600-as évek elejétől a császári ? királyi udvar figyelme a vallási kérdések felé fordult. A magyar nemzeti törekvéseket pedig egyre inkább a protestáns nemesek fogalmazták meg. A katolikus egyház feleszmélve reformációtól rámért csapás alól a Habsburg udvar katonai segítségével kezdett az ellenreformációs támadásba. A harc két fronton folyt. Pázmány Péter támadó írásaival szemben sikeresen vették fel a harcot az evangélikus teológusok. Nem így a fegyverrel és az ármánnyal szemben.  Esterházy Miklós, a király helyettese (nádor) császári zsoldosokat felbérelve 1621-ben Vízkereszt ünnepén dúlta fel az evangélikus Csepreget. Abban a templomban, ahol eleink az úrvacsora tanában meghasonlottak és szétszakadtak, 1621 Vízkeresztjén hatalmas öldöklés folyt. A templom padlózata vérben úszott. A szörnyű pusztítást egy megmenekült diák versben hagyta az utókorra. E vers ?családról családra? járt, az emberek által egymásnak adva falvainkban is. Ettől kezdve nem volt nyugta gyülekezeteinknek. Az evangélikus Kőszeg és a katolikus várúr között is hatalmas feszültségek voltak. Kőszegi és ezen keresztül a vidék evangélikusságának sorsát az erőszakos templomfoglalások bélyegezték meg. Például Kőszegen, mivel az evangélikus városi tanács nem adta ki a templomok kulcsait, azok ajtóit baltákkal törték be és úgy celebráltak azokban misét. Hatalommal és erőszakkal !

1643-ban Nádasdy Ferenc Esterházy Miklós leányának kezéért áttért a római katolikus hitre. A pártfogó család sarjából kegyetlen üldöző lett. Alattvalóit, jobbágyait mind a katolikus egyházba kényszerítette. A szomszédos birtokok, városok és falvak (Kőszeg, Meszlen, Acsád) evangélikusait sem kímélve, állandóan zaklatta. Bár az utolsók között, de a Kőszegi uradalom birtokosa (Doroszló, Lukácsháza, Pöse földesura) a Széchy család is katolizált.

Doroszló 1633-ban még - földesura  Széchy István  engedélyével - önálló evangélikus anyagyülekezetté vált.  Lelkészei nevét is ismerjük. Templomában 1650.január 11-én és 1666.december 14-én kisebb jelentőségű zsinatot tartottak zsinatot.

Nemescsóban 1630-1686-ig hat lelkész fordult meg. Abban az időben és még hosszú ideig az volt a szokás, hogy csak egy évre szólt a meghívás; ?a konvenciós levél? s ha nem marasztalták, akkor mehetett tovább, ez volt a ?papmarasztalás?, de a jó papot meg úgy marasztalták, hogy nem engedték el inkább javítottak a fizetésén. Ebből az időből ismert a gyülekezet első harangja a kis harang, ez 1614-ből való. Sokáig szólt egyedül, nem csoda, hogy elrepedt, újra kellett öntetni Az újraöntés 1765-ben történt Sopronban.

A meszleni gyülekezet 17. századi fontosságát jelzik a következő kerületi gyűlések is: 1646-ban itt tartották a Nádasdy Ferenc által száműzött Kis Bertalan püspök halála utáni püspökválasztó ?kisgyűlést? is  Érdekes volt ez a gyűlés abból a szempontból is, hogy számba vették, kik azok a földbirtokosok, akikhez támogatásért, oltalomért és segítségért fordulhatnak. De voltak itt egyházkerületi gyűlések: 1650. június 14-én, 1666. május 25-én, 1667. március 15-én és 1672. május 18-án is.  A meszleni gyülekezet tehát az egész kerület által alkalmasnak tartott hely lehetett gyűlésekre nemcsak a kezdeti fontos történések, hanem bizonyára fekvése miatt is. A gyülekezet legelső lelkészeit a 16. századból név szerint sajnos nem ismerjük. Egy névtelen meszleni lelkész 1599-ben a lozsi gyülekezetnek ajánlotta magát. Gudor János mint meszleni lelkész 1609-ben írta alá hitvallási iratainkat, ekkor szentelték fel őt a lelkésznek a meszleni gyülekezetbe.  s tudjuk róla, hogy 1612-ben még itt volt. 1613-ban pedig Acsádon találjuk nyomát. 1628-ben a csepregi zsinaton Várnai Zelinka  János képviselte gyülekezetünket, 1631-ben még itt volt. 1646-ban Fábri János volt a meszleni lelkész. Róla tudhatjuk, hogy szili születésű volt. 1649-ben pedig Gudor Pál vette át a szolgálatot, János testvére. 1650-ben Balika Benedeka meszleni lelkész, de 1651-ben már Csapodra került. 1656-ban pedig Tóth István áll  meszleni szolgálatban. 1663-ban Zvonarics Sámuel volt a meszleniek lelkésze, aki esperesi szolgálatot is végzett. A nagy üldöztetés előtt a szakonyi születésű Ensel János volt a gyülekezet utolsó lelkésze. Róla még tudjuk, hogy a soproni országgyűlésen 1681-ben a magyar követeknek ő tartott istentiszteletet egy soproni polgár pajtájában, mivel ekkor nem volt a soproniaknak templomuk.

Acsád lelkészei ebben a régebbi időben:Regini Márton volt 1628-ban itt a lelkész. Gudor János 1631-ben került ide. Vörös Benedek 1646-ban került Acsádra, aki vépi születésű volt. Czompos Tamást Musay püspök 1648-ban avatta fel Acsádra. Kis András követte őt itt 1649-ben, aki úgy tűnik, hosszú ideig szolgált itt. Vajda György következett 1661-ben, aki előbb kőszegi rektor volt, majd Lövőn Erdődy Bálint gróf udvari papja volt. 1661-ben a büki zsinaton ő prédikál, de éppen itt egy esküvői szabálytalanság miatt kérdőre is vonták. 1648. május 18-án és 1663. június 5-én kerületi gyűlések is voltak Acsádon, tehát jelentős gyülekezetnek számított.

1675-ben a jezsuita rend Kőszegre telepítésével a falvak templomait sorra katolizálták. Doroszlón valószínűleg csak formailag, hiszen a falu 310 lakosából mindössze 32 volt római katolikus. A templom sorsa még sokáig tisztázatlan lehetett, hiszen az elvett templom régi harangja még 1829-ben is közös volt, amikor is megfelezték és mindkét felekezet egy-egy újat öntetett belőle magának.

A környező települések evangélikussága ? a szomszédos Cákot kivéve ? a földesuraik katolikus hitre térése és a jezsuiták állandó zaklatásából adódó üldöztetések miatt egyre zsugorodott, majd teljesen elfogyatkozott. A lelkészeket és tanítókat elűzték. Vidékünkön megszűnt a gyülekezeti élet. Ekkor az 1673. évet mutatta naptár. A Kőszeghez tartozó Doroszló ura - a Széchy-család -  talán gazdasági érdekből itt türelmesebb volt.

Ezektől az időktől kezdve az evangélikus hiten hűen megmaradókra nagyon szomorú sors és időszak várt. Amelynek első tíz évében eleinkre nagyon  ráillett az Ámósi prófécia:  ?Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.?