„Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.” (1Móz 35,15)

„Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54)

Esküvő

„Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. És teremtette az embert férfivá és asszonnyá, és megáldotta őket. és látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." (1 Móz 2)

A teremtő Isten rendje a házasság. Isten teremtette az embert férfivá és asszonnyá, hogy a házasság rendjében éljenek együtt. Nemcsak azt engedi meg, hogy a házastársak eszközei legyenek emberi életet teremtő munkájában, hanem azt is akarja, hogy krisztusi (önfeláldozó) szerettel szeressék egymást (Ef 5,22-), és halálig tartó hűséggel ragaszkodjanak egymáshoz (Mt 9,5). Az egyházi esketés bizonyságtétel a házasságnak erről az isteni rendjéről. A megkötött házasságra (polgári házasságkötés) esküvői istentisztelet keretében kérünk áldást Istentől.

Jegyesoktatás



Az esküvőre való felkészülés jegyesoktatás keretében történik. Az előzetes egyeztetést követően legalább három alkalom szükséges a felkészüléshez.

Különböző felekezetűek házasságkötése



A különböző felekezetű keresztyének esketésének egyházunk részéről nincs akadálya, ha mindkét fél fenntartás nélkül vállalja az esketést a kérdésekkel és a teljes esküvel együtt.

Elváltak esketése



Jézus a mózesi törvénynek az elválásra vonatkozó rendelkezéseivel szemben egyértelműen nyilatkoztatja ki a házasság felbonthatatlanságát. Az egyház tehát az elvált vagy válni készülő házasfelek összebékítésére törekszik. Ha az elvált egyháztag mégis újabb törvényes házasságot kötött, akkor egyházunk ezt a házasságot is érvényesnek és felbonthatatlannak tekinti. Reménységgel vállalva az elváltak esketését, és lelkipásztori szolgálatával mindent megtesz azért, hogy az újabb házasság maradandó és boldog legyen.